A király beszéde

Előre bocsájtom, hogy, amit most leírok, azzal a gondolattal egyedül vagyok. Rajtam kívül csak egy embert ismerek, aki így gondolja.
Tegnap a barátnőmmel, megnéztük a Király beszéde című filmet, hisz egy maroknyi embertől azt hallottam, hogy nagyon jó. És ezzel szemben, nekem nem tetszett. Illetve, ez így nem igaz, de nem gyakorolt rám, olyan hatást, mint másokra. Számomra, ami érdekes lett volna, az az, hogy jobban ki legyen domborítva, hogy milyen okok vezettek a király dadogásáig, illetve nekem jobban tetszett volna, ha több érzelem van a filmben. Mert minden érzelem, csak érintőleges volt. Engem kifejezetten zavart a főszereplő dadogása, ahogy azt alakította.
Megnéztük, ezt is láttuk, de ennyi. De ez az én személyes véleményem, amihez ezidáig nem találtam túl sok követőt, mert mások nem így gondolják. Biztos bennem van a hiba, de számomra kissé felszínes alkotás, és talán kicsit sok az a két óra, amit rászántak egy beszédhibás ember tanulási folyamatára.

Glamour-shopping party

Ezen a hétvégén, indul a party. Lehet megint kuponnal, vagy anélkül vásárolni. A kupon, hol megéri, hol nem. A kérdés, hogy szükségünk van-e egyáltalán valami új kacatra, egy újabb ruhára, egy 100. cipőre, egy új körömlakkra? Nem tudom. A lelkem és az eszem legmélye azt suttogja, hogy nem. Nincs rá szükségünk. Mert, ha lenne, akkor teljes áron is rákényszerülnénk a vásárlásra. De akkor mire jó ez az egész? Arra, hogy elhitessük magunkkal, hogy fontosnak tűnő dolgokat, pár forinttal olcsóbban veszünk meg? Nekünk nőknek, miért kell vásárolnunk fölösleges göncöket? Csak nem azért, hogy elkendőzzük vele boldogtalanságunkat?
Mert, ha az ok, pusztán saját életünk boldogtalanságának palástolása, akkor tán nem vásárolnunk kéne, hanem gondolkodni, azon, hogy mi fontos és mi nem. Ezeken gondolkodva, idén leltárt készítettem, hogy mire is van valójában szükségem. Egy rövidnadrág került ki győztesen, de azért meg lehet, hogy el sem indulok a nagy shopping-day-re.
Az évek folyamán megcsömörlöttem a vásárlástól, és visszatekintve, nem látok mást, mint a fölösleges pénzköltést, ami hosszú távú nyomot nem hagyott maga után. Idén tehát spórolok, és nem költök fölöslegesen, hátha az hagy maga után szabad szemmel is jól látható nyomokat. Például a bankszámlámon.

hétköznapok

Nem történik semmi különös mostanában a mi kis házunk táján. Élvezzük a jó időt, tesszük a dolgunk, várjuk az iskolai beiratkozást, készülünk a ballagásra, én pedig vadul iskolatáskát keresek. Tényleg elég széles spektrumon mozog a táska-választék. Kb. 5000 Ft-tól 50000 Ft-ig lehet táskát kapni. Én személy szerint szeretném ezt minél kisebb anyagi ráfordításból megúszni, hisz nekem csak egy gyerekem van, így nem örökli azt majd senki. Tényleg vannak nagyon szép, csábító darabok. Mivel fiam van, Lego táskában utazunk, de legnagyobb megdöbbenésemre, a fiamat totál hidegen hagyja, hogy Lego-s, vagy nem Lego-s. Nem izgatja az egész táska kérdés. Örül a sulinak, büszke magára, de nem izgatják ezek a kellékek.
Valamit biztos veszünk neki, de úgy néz ki, hogy mivel nem izgatja, ezért maradhatok azon elvemnél, hogy valami közép-kategóriás darabot vételezzünk neki.