Azért írtam családi autó takarításnak, hogy nehogy félreérthető legyen, ugyanis egyedül takarítottam a családi autónkat. Ez csak azért fontos, mert a gyerek után egy komplett szemétdombbá változott a járgány. De ezt valószínűleg mindenki tudja, akinek van 150 cm-nél alacsonyabb élőlénye, akit autóval szállít. Legyen az gyerek, vagy kutya, netán macska, a pusztítás mérete hasonló.
Szóval, mivel bevallani sem merem, hogy mióta nem volt kitakarítva az autóm, (Fél éve. Hú, de nehéz volt leírni.) ma elszántam magam, és nekiveselkedtem az elkerülhetetlennek. Lementem autót takarítani. Lefelé még vígan szedtem a lépcsőfokokat, de mire leértem a célállomásig, tudatosodott bennem a vállalkozás Himalájához hasonlatos mérete. Kinyitottam az ajtót és dőlt ki a keksz-morzsa, a 2 hetes fánk-maradék, a kb. 10 db üres ásványvizes palack, a CD, játék, és még órákig sorolhatnám. (Te jó ég, és én vallom magam nőnek, komolyan szégyen, ahogy kinézett az a szegény autó. De mindegy, ez is én vagyok. Leírom ország-világ előtt, hogy, igen, koszos az autóm.) Ok, tehát, kidobtam a szemeteket a kukába, majd nekiestem a gigászi feladatnak, kiporszívóztam a járgányt. Csak a szemléltetés végett, hogy mennyi kosz volt: 3-szor ürítettem porzsákot. Na, az is megvolt. Majd nekiestem a műszerfalnak, szilikonos tisztítókendő, ahogy kell.
Na, de nem tanultam a saját hibáimból és remek döntéseim következményéből, ami odáig vezetett, hogy autót takarítsak. Nekem ez nem volt elég és egy kósza gondolattól vezérelve felhoztam kitakarítani a gyerek ülését is. (Ha már lúd, legyen kövér…) Szétszedtem (ez a történet is megér egy bejegyzést), majd kimostam, és rájöttem, hogy 2 óra múlva mennem kell a város másik végében lévő oviba, a fiamért. Hú, de sok eszem van. Mibe teszem a gyereket? Na, jó, megyek felhívom N.-t, kölcsön kell kérnem az egyik gyerekülésüket…
