Orvosnál...

Megint egyszerre gondoltuk ugyanazt N.-el. Ez gyakran előfordul, és már néha nehéz megtalálni a barátságunkban önmagunkat, mert annyira idomultunk a másikhoz.
Mindegy, gyerekeinek 2 hete köhögnek, de olyan igazi száraz köhögéssel. Szerdán éjjel ők is, mi is beadtuk a kulcsot, mert a fuldoklós köhögéstől nem aludtunk semmit. Egymástól teljesen függetlenül otthon fogtuk gyerekeinket, ovi helyett. Majd fél 4 magasságában délután döntöttem, elmegyünk a doktornőhöz, megmutatom ezt a köhögést. Hívom N.-t, hogy mit döntöttem, amikor is közli, hogy ők is épp útban vannak a doktornőhöz, ugyanezen okból. (Gyermekeinknek ugyanaz a doktornője.) Persze megvártak minket, aminek gyerekeink is igazán örültek. Diagnózis: allergia mind kettőjüknek. Hogy ezen miért is nem lepődöm meg, hisz eddig is mindent egyszerre csináltak.
Persze azért az anyukákat jellemzi a nem túl kedves stílus és a türelmetlenség, ugyanis mi kicsit később értünk oda mint N.-ék, így ők már bent voltak a vizsgálóban. Mivel szinte egy család vagyunk N. jelezte a doktornőnek, hogy mi is kint vagyunk, és bemennénk. Egyébként ők még bent voltak, amikor már mi is bementünk – volna, ugyanis egy kedves anyuka elég bicskanyitogató stílusban közölte velem, hogy ők már itt várnak és egyébként is miért olyan sürgős nekünk. Azért sürgős, amiért neki is, és egyébként is N.-ékkel voltunk együtt, csak kicsit később értünk oda. Kb. 1 percet tartózkodtunk bent. Még kifelé menet is morgott nekem valamit a hölgy, de azt már le sem reagáltam. Én értem, hogy vár meg minden, de ezt kedvesebb hangnemben is közölhette volna, mert akkor biztos magam elé engedem, hisz nekem is nagy szívem van, de így? Na, mindegy, dolgunk végeztével elmentünk egy bevásárló központba fagyizni… persze azt is együtt.

Toy Story 3

Hosszas várakozás és izgalom után, megnéztük a várva várt filmet: a TOY STORY 3-at. Fiam, már hónapok óta erre készült és ez a rajzfilm ráadásul egy felnőttek számára is élvezhető és szórakoztató alkotás. Nekem, személy szerint, egyik nagy kedvencem.
A mese édes is volt, néha talán kissé ijesztő, de komoly érzelmi témákat feszegetett, ami kiváló kiindulási alapot szolgáltatott egy fontos beszélgetésre a fiúnkkal. A film után még másfél órán keresztül tisztáztuk a felmerült kérdéseket.
De amiről inkább írnék, az a tény, hogy felnőtt reklámok vannak a gyerekfilmek előtt. Én, kiakadtam azon, hogy bár Disney, de durva mesét, nevezetesen a "Varázslótanonc"-ot mutatták be a Toy Story előtt, amit átlagban 5 évesek néznek meg.
De ami még durvább, az a Schweppes reklám, amiben Nicole Kidman mutogatja a pucér hátát, és egyértelmű szexuális jelzéseket ad egy jóképű macsónak. Ennek a reklámnak melyik része való egy 5 éves gyereknek?
Felháborít, hogy nem lehet szűrni ezeket a reklámokat, legalább a gyerek-mozik előtt, és így beáldozzák gyerekeinket a reklámokból befolyó anyagi haszon kedvéért...

Iskolai, óvodai, bölcsődei szünet

Nem tudom, ki mennyire készült fel az előttünk álló nyári szünetre, de én „az éppen rákészülés fázisában” vagyok. Meg kell, hogy mondjam, az idő sem könnyíti meg a készülődést, mert gyakorlatilag nehezen veszem tudomásul, hogy itt a nyár, amikor gumicsizmában és őszi kabátban jár az egész család.
Mindegy, dátum szerint beköszöntött a nyár, és vele együtt a nyári szünidő is. Én, szerencsés helyzetben vagyok, mert itthon dolgozom, így némi idővel való ügyeskedéssel meg tudom oldani, hogy itthon is legyen a gyerek nyáron és én se maradjak le a munkámmal. De mit tesz az, aki nem otthon dolgozik, és valószínűleg ők vannak többségben. Hogyan oldja meg a 2 és fél hónapos nyári szünetet? Ki vigyáz a gyerekre? Tábor persze van 1000, bárhová be lehet íratni manapság a gyerekeket akár egész kis kortól, de, ha valaki nem tud otthon maradni a gyerekével, akkor valószínűleg ezeket a nem túl olcsó (helyenként heti 40.000 Ft-ba kerülő) táborokat sem tudja kifizetni, még, ha nagyon akarja sem. Tehát, mit csinálnak a gyerekek nyáron?
Ja, és az sem egy utolsó szempont, hogy a család együtt is elmenjen nyaralni, mert hát a szülőknek is jár a pihenés. De ahogy így osztok-szorzok fejben, egy egész éven át kéne gyűjteni a nyári programokra, ha a gyereket akarjuk táborba küldeni, és még szeretnénk együtt is eltölteni egy hetet valahol, plusz a maradék időben, ha az idő is engedi, néha strandra menni. Ez komoly anyagi megterhelést jelent a családok számára, főleg, hogy talán az egész havi bevételük mindössze arra elég, hogy fenntartsák az életüket, hát még hogy félre is tegyenek a nyárra. Gyakran úgy érzem, varázslónak kéne lenni, ahhoz, hogy az ember menedzselni tudja az életét. És most csak egy 2 és fél hónapos nyárról beszéltünk, nem az egész éves kiadásokról…

Korán fekvés 2

Mint azt tegnap ígértem, beszámolok az éjszakáról, miután a fiam este fél 7-kor már szundikált. Rettegtem, hogy éjszaka majd felkel, hogy részéről ennyi volt az alvás, de nem így történt. Vagy nagyon fáradt lehetett, vagy a front miatt, de reggel fél 7-kor kelt fel. Annyit aludt egyhuzamban, mint csecsemő korában. Nem baj, nekem csak jó volt, mert én is kipihentem magam, és haladtam a munkámmal is.
De valószínűleg egyszer volt Budán kutyavásár, és többé nem leszek így elkényeztetve, hogy megnézhetem az esti híradót, és még erőm is van dolgozni. Na, nincs sirám, a lényeg, hogy tegnap nyugis este volt és ennek kell örülni, nem a jövőben még meg sem történt dolgokon nyafogni. Jó volt, szép volt, nyugis volt, ennyi...

Korán fekvés

Most este fél 7 van! És az én fiam alszik! Ilyen még az életben nem fordult elő vele, de ma ez egy rendhagyó nap volt. Sógornőmék kitalálták, hogy menjünk le anyósomhoz (alattunk lakik, nagy teraszos lakásban) grillezni, meg fürdeni a medencében. Fiamat ebéd után meglepetés szerűen hazafuvaroztam az oviból, és délután 1-től 5-ig fürödtek megállás nélkül. Majd jól bekajáltak a grill-húsokból. Az én drágám, pedig emiatt kihagyta a délutáni alvást (azon ritka kivételek közé tartozik, aki még mindig alszik délután két órát), így fél 7-kor sírva könyörgött, hogy hadd feküdjön le aludni. Én meg, nem akartam kínozni és megengedtem neki. Hogy éjszaka mi lesz, még nem tudom, de bízom benne, hogy nem hajnali 3-kor fogja azt érezni, hogy kialudta magát. Majd beszámolok róla...

Korán kelés

Ha valaki meg tudja nekem magyarázni, hogy a gyerekek hétvégén miért kelnek hajnalban, és amikor meg muszáj volna korán kelni, miért kell noszogatni őket; az jelentkezzen. Epedve várom az okfejtést. Én, ugyanis még nem tudtam erre a fogós kérdésre rájönni. Az én gyerekem hírhedten korán kelő. Fél 6, 6 körül. A sógornőmék, ha náluk alszik, szenvednek, mert az én kis kakasom fél 6-kor már kotkodácsol, persze tekintet nélkül a többiekre, akik épp akkor fordulnak a másik oldalukra. Hát így megy ez nálunk minden áldott reggel, kivéve persze, mikor úszni kell menni.
Na, akkor megy a 7-ig alvás. 7-kor kell indulnunk az uszodába, ezért meglehetősen kellemetlen, ha 7-kor kell kicibálnom őt az ágyból. De az is kellemetlen, ha nem hagyom aludni, és egész reggel dúl-fúl, meg nyávog, hogy nem akar úszni menni.
Nem volt ez másként ma reggel sem, hisz úszás nap volt. 7-kor úgy kellett kivakarnom a pihe-puha ágyból. De jó lett volna, ha mindez szombaton történik, akkor még meg is dicsértem volna, hogy milyen szépen aludt. De így, szerdán, maradt a nyávogás, meg a szenvedés. (Én meg hallgathatom az ovi bejáratáig, és mennyire megértem, mert, ha valaki, én igazán útálok korán kelni.) Úgyhogy ilyenkor mindig megsajnálom, majd másnap reggel már magamat sajnálom, amiért megint kelhetek fél 6-kor, mert valaki kukorékol a gyerekszobából.

Emberek vagy állatok vannak az állatkertben?

Egyik hétvégén szép idő volt, így útra keltünk. Ellátogattunk egy vidéki állatkertbe, ahol kis oroszlánt lehetett simogatni. Gondoltuk, nagy öröm ez a gyereknek. Igen ám, csak éppen azzal nem számoltunk, hogy nagy öröm ez a felnőtteknek is. Aznap lehetett először megsimogatni ezt a bizonyos kölyök oroszlánt. Persze óriási volt a tömeg, és mindenki arra várt, hogy végre megpillanthassa ezt a bizonyos csöppséget. (Aki embergyerekhez mérve, 3 hónaposan nem is olyan kicsi.)
A gondozó megkért mindenkit, hogy maradjon csöndben, mert ominózus kisállat fél az erős zajoktól. Mondanom sem kell, hogy ez a kérés süket fülekre talált. Az embereket csak az önös érdekeik irányítják és az, hogy mindenképp lássák ezt az amúgy élőlényt, és nem plüssállatot. De ez még csak egy dolog. Bár nekem ez is felháborító. Hisz egy állatról beszélünk.
Számomra a legmegdöbbentőbb az a tény volt, hogy a felnőttek képesek felöklelni a gyerekeket, csak azért, hogy egy fényképet készítsenek. Hát nem az lenne a normális, hogy engedjük a gyerekeket közel menni az oroszlánhoz, saját vágyainkat háttérbe szorítva? Nekem ez nem is kérdés. Persze, hogy én is szívesen megsimogattam volna, de volt ott rajtam kívül legalább 100 csemete, aki értelemszerűen türelmetlenül várta ugyanezt.
Jó, oroszlánsimogatás projekt kipipálva. Tervet sikeresen végrehajtottuk. Összes gyerek épségben maradt. Mentünk tovább. Majom, teljesen egyszerű majom. Gyerekek odalapulnak a kerítéshez, hogy jobban lássanak, majd egy közel 200 kilós felnőtt! férfi, gyakorlatilag letarolta a gyerekemet, aki ettől elesett. Persze emberünk egy szót sem szólva boldogan fotózta a majmot, majd se szó, se beszéd nyugodtan robogott tovább. Komolyan azt gondoltam, hogy nyugodtan bemehetne a majomhoz a kerítés mögé, mert nem tudom eldönteni, hogy melyikük az állat. Kicsit furcsállom, hogy meglett embereket lázba tud ennyire hozni egy állat látványa, hogy minden kontroll nélkül gyerekeket borogat. Mindezt egy fénykép kedvéért. Borzasztó.

Júniusi karácsony

Van énekem egy kupis helységem. Ez egyfelől jó, de másfelől borzalmas, hisz így az ember lánya hajlamos mindent csak úgy behajigálni, evvel növelve a már amúgy is nagy felfordulást.
Éppen ebben a „szobában” tartózkodtam, és miközben pakolásztam, a fejemre borult (kis híján az életemet veszélyeztetve – kis túlzással) a karácsonyfadíszeket tartalmazó doboz. Így júniusban ez igen aktuális. Bár ahogy az időt néha elnézem…
De akkor az eszembe villant, hogy ezek a még soha nem használt díszek, amiket a januári leértékelésen lőttem fillérekért. (Amúgy megfizethetetlenül drágák lettek volna.) Juj, mindjárt aktuális lett a karácsony, mert én türelmetlen ember lévén, nagyon szeretném már látni a fánkat, ezekkel a pompás új díszekkel. (10 éven keresztül ugyanazokat az egyszínű díszeket használtuk, így unalmassá és kopottá váltak.) De sosem vettünk újakat, mert karácsony előtt senki nem akar gondolni plusz kiadásra a meglévőkön fölül, karácsony után meg már kedvem nincs ilyesmire költeni az amúgy is megcsappant kasszából. Na, de idén, végre megcsináltuk, legyőztük saját korlátainkat, és megvettük az új díszeket. Hurrá! Idén csodaszép új színes pompás gyönyörű karácsonyfánk lesz. Mindenkit kenterbe verünk!
Csak jöjjön már a karácsony!

NAGYTAKARÍTÁS

Nem tudom, mások, hogyan csinálják, de én 3 havonta nagytakarítok. Mert ahhoz lusta vagyok, hogy minden héten egy helyiséget kipucoljak takra, így marad a 3 havonta egy hétig tartó suvickolás. A sima heti takarítás, lásd porszívózás, felmosás, vizes helységek tisztítása, portalanítás, úgy látszik, csak helyileg kezeli a problémákat, ugyanis minden negyedévben ráeszmélek, hogy milyen kosz telepszik meg a nem minden nap látogatott zugokban. Ilyenkor elszörnyedek és gyorsan nekiesem eme alantas melónak. Na, ma ennek a nagytakarításnak estem túl az első napján, és élvezem a tiszta szobákat a lakásunkban. Még előttem áll 4 nap, de már most is rózsás jókedvem van, ha bemegyek a fürdőbe, mert olyan kellemes tiszta illat fogad. Milyen jó volna, ha ez mindig így maradna, de az a mindent beterítő vacak, sunyi porréteg szép lassan napról napra visszakúszik, ezzel megnehezítve az életem. Mindegy, most még örülök a tisztaságnak…

Egy komplett nap az IKEA-ban

Kis családunk felkerekedett az Ikea-ba. Szükségünk volt új fürdőszoba bútorokra, így mi más is jöhetett volna szóba, mint a svéd bútorgyár. Reggel 10-kor elindultunk. Mivel egy meghatározott méretű mosdónk van a fürdőben, ezért csak korlátozott számban álltak rendelkezésünkre bútorok. Történetesen egy. Nekiálltam gondolkodni, hogy vajon melyiket vegyük meg. Mint előbb említettem, csak egyféléből lehetett választani. Délig ezen elfilozofálgattam, hol egyik lábamról a másikra álldigálva, hol a bútor előtt ücsörögve, hol a fiammal veszekedve, hogy miért nem tud viselkedni. Délben mondtam, menjünk enni, teli hassal jobban megy a döntés. Egy óra szünet és némi energiával a gyomrunkban, visszamasíroztunk a fürdőszoba részlegre. Délután 3 óra magasságában férjem úgy döntött, kezébe veszi a dolgot és közölte, hogy megvesszük azt, amit lehet, azaz azt az egyfélét, amit a mosdó méretei engedélyeztek. Komolyan egy komplett napot ellamentáltam, azon az egyféle bútoron, hogy jó lesz-e.
A büfében kifelé ettünk egy fagyit, ittunk egy kis vizet, majd fél 5 felé távoztunk. Még jó, hogy a férjem ott volt, mert különben egy egész napot eltöltöttünk volna az IKEA-ban, anélkül, hogy vettünk volna valamit, kivéve, persze a töménytelen mennyiségű kaját, amit egy nap alatt elfogyasztottunk az áruház éttermében és büféjében. De megmentette a helyzetet, így végül azt is vettünk, amiért odamentünk. Na megyek, mert bútort szerelünk éppen…

Breaking dawn

És igen, megvan!!! Bár már olvastam angolul, franciául, és kalózfordításban a neten magyarul, de ez a remekmű nem hiányozhat a könyvespolcról magyarul sem. Igen, igen, tudom, hogy hány éves vagyok (30), de megmondom őszintén, engem rabul ejtett ez a sorozat. Én, korunk Anna Karenina-jának szoktam nevezni, és nagy könyvszerető lévén, örülök, hogy a mai 16 éveseket megfogták valamilyen irománnyal. Mivel fontosnak tartom az olvasást, jó érzéssel tölt el, ha fiatal lányokat látok, arccal Twilight-ba bújva. Örülök, hogy átérzik azt az elsöprő érzést, hogy nem bírnak letenni egy könyvet. És, ha valami, akkor ez olyan. Ezt komolyan nem lehet letenni, és mindegyik rész után bánat fog el, hogy vége. Nyilván, aki nem Twilight rajongó, az most a homlokához csap, hogy eszemnél vagyok-e, de azoknak üzenem, gyorsan szaladjanak és vegyenek egyet, mert nem tudják, mit hagynak ki.
A lényeg, hogy megvan és ma este bebújva az ágyba, belemerülök Belláék világába. Okosan a férjemet, elküldtem moziba, szabad kimenőt kapott, hogy én nyugodtan olvashassak. Mert ezt csak teljes nyugalomban, teljes átéléssel lehet olvasni. Na, megyek is…

Fodrászhoz indulóban...

Fodrászhoz indulóban, azon töprengtem, hogy jó-e avagy sem, hogy nőnek születtem. Egyfelől jó, mert lehet ruhát variálni, frizurát változtatni, néha magas sarkúban flangálni, de másfelől mindez borzasztó kimerítő vállalkozás. Szépnek lenni folyamatosan, az egyik legnehezebb feladat. Mert, hogy egyszer-egyszer szépek vagyunk az rendben, na de mindig. A pasiknak egyszerűbb nincs frizura (talán 3 egy életen át), nincs ruha probléma (rövid gatya, hosszú gatya és ennyi), csak úgy vannak. És idővel egyre sármosabbak. Mi pedig, nők nem győzünk drága krémeket vásárolni, hogy simább legyen a bőrünk, diétázni, hogy vékonyak maradjunk, fodrásznál gubbasztani órákat, hogy ne egy szénaboglya nézzen vissza a tükörből.
Hát, hol itt az igazság? És még a teher is ott van a nyakunkon, hogy mi van akkor, ha a kiválasztott frizura, nem tetszik a párunknak. Akkor várunk, hogy megnőjön, és minden reggel idegbajosak vagyunk, mikor tükörbe nézve látjuk az idétlen, növesztés alatt álló csutkát a fejünkön. Na, megyek fodrászhoz, levágatom rövidre a hajam, és izgulok, hogy tetszen a családnak!

Szex és New York 2

Hárman nők, nevezetesen N., Sz., és én, elmentünk megnézni a várva várt filmet. Nagy sorozatkedvelők vagyunk, nem volt ez másként a Szex és New York sorozattal sem. Persze emiatt az első mozifilmet is kötelező volt megnéznünk. Az még tetszett is, vicces volt, pont jó mennyiségben volt benne pénzszórás, Jimmy Choo, Manolo Blahnik, meg Louis Vuitton. Na, de ez a második rész. Mivel nagy rajongója vagyok a sorozatnak, így rossz érzéssel szidom a filmet, de ez a film nem szólt semmiről, csak a pénzszórásról, a márkákról, és Sarah Jessica Parker még mindig remek alakjáról. A film szerencséje a vicces mondatok és a sikersorozat. Ezek nélkül, nem mehetne telt házakkal ez az alkotás a mozikban.
Mi, akik imádjuk a márkákat, még nekünk is sok és üres volt ez az inkább brandfilmre hajazó imagefilm. Plusz idegesítő tényező volt a filmben Sarah Jessica Parker vékony, jól karbantartott alakja, amint fehérneműben rohangál a vásznon. Némi reménysugarat csak az szolgáltat a filmben, nekünk földi halandóknak, hogy az ő arca is ráncos smink nélkül.